A családi fáma szerint a háborúban megvakult nagyapám születésemtől fogva 1 éves koromig (haláláig) a térdén lovagolva mesélt,  mesélt nekem…s csak utólag derült ki, miután bejelentettem, hogy indulok a Hagyományok Háza mesemondó tanfolyamára hogy ő volt a falu mesemondója…

A délkeleleti szél idefújt Dócba, BergenDÓCiába, s a mesék minden napjaim szerves részévé váltak. Talán Virág nevű kislányomnak köszönhetően nagyon sok virágos mesét mondok, amiben természetesen a levendula is helyet kap. A mese sok szép kapcsolatot hozott az életembe, hidat képez mesélő és hallgató közt,  s mesélek mindenkinek , aki meghallgatja…mesélek idősek otthonában, magbörzéken, labirintusban, de legjobban szeretetek a természetben, pl. a halom tövében álló tölgyfának támaszkodva, vagy jurtában mesélni tündérmeséket, legenda meséket,  vagy tanulságos, és vicces  meséket mesélni. Egyedül a hazugság meséket nem szívesen mesélem, mivel hazudni sem tudokJ

Ha nem hiszitek, keressetek meg!