Bukovics János, aki Nógrád vármegyében született, de jelenleg Heves vármegyében, Apcon él, évtizedes hagyományőrző tevékenységgel rendelkezik, amelyet nagyapja nyomdokain járva a mesemondás, történetmesélés területén folytat. Alapító tagja a Hagyományok Háza szakmai partnerségében működő Meseszó Egyesületnek, valamint aktív tagja a Világszárnya Magyar Népmesemondó Szövetségnek is. Ezen kívül ő a Turán innen-Turán túl Mesefesztivál egyik megálmodója is.

Szabadidejében mesegyűjtéssel foglalkozik, több alkalommal járt gyűjtőúton Erdélyben és a Felvidéken, ahol a népi kultúra szépségei inspirálták az ott hallott történetek megörökítésére, majd továbbmesélésre, a különböző szövegfolklór alkotások újbóli elmondására is. Hollókőn eltöltött hét éve alatt még inkább megerősödött benne a népi kultúra iránti elkötelezettség. Hollókő település állandó vendége, mesemondóként szinte minden Húsvétkor és más nagy ünnepen is a település programjában szerepel, mint mesemondó.

Bukovics János az apci Istvánffy Gyula Palóc Mesemondó Találkozó szervezője. Rendszeresen és gyakran járja a vidéket, határokon innen és túl, népmeséket, mondákat gyűjt, amelyeket szeretettel mesél tovább. Bukovics János többszörös Nagy Pávás minősített alkotásokkal rendelkező mesemondó.

Mesemondóként rendszeresen fellép az ország különböző részein, kulturális rendezvényeken és versenyeken. 2017 januárjában elnyerte a Magyar Kultúra Lovagja címet.

Tanulmányait a Hagyományok Háza Magyar Népmese Hagyományos Mesemondás – akkor még – 60 órás képzésén mélyítette el, mely képzés elvégzése után egyre többet és egyre szélesebb közönségnek mesélt.  A mesemondás területe mellett számos szakmai tapasztalattal rendelkezik, főként a vadgazdálkodás területén. A vadőri munkában és vadászati területen eltöltött évek alatt egy olyan különleges történetcsoport (vadászattal kapcsolatos igaztörténetek, tréfák stb.) él aktívan Bukovics János emlékezetében, amely történetek Magyar Zoltán néprajzkutató bíztatására épp az emlékezetből való lejegyzés folyamatában állnak. Bukovics János jelenleg is dolgozik vadásztörténetein és meséin, melyeket írásban is megjelentet majd.

A közösségi élet iránti elkötelezettsége már a 1970-es évektől kezdve megmutatkozik, és a felnőtt, valamint gyermek közönség előtt eltöltött 15 év mesemondás sok örömet hozott számára.

Személyisége a problémamegoldó és szervezőkészsége révén kiemelkedő, és élete során mindig is érdeklődött a magyar népi kultúra és hagyományok iránt. A mesemondás és mesegyűjtés mára már életének szerves részévé vált.

2009-ben az Elek apó meséi – hevesi mesemondó versenyen 1. helyezést ért el. 2010-ben a Szépen szóló szép korúak – meseműhelyek találkozóján 1. helyezést ért el Keszthelyen. Szintén abban az évben 2010. -ben a Pásztorok Öröksége programon a legjobb mesemondó számadó címet vihette haza Várhosszúrétről, Szlovákiából. 2011-ben Sebestyén Ádám székely mesemondó versenyen ért el kiemelkedő eredményt Palotazsobokon.  2011-ben a Lehet egy csillaggal több – Honvédségi Ki-mit- tud versenyének különdíját érdemelte ki. 2011-ben a Falusi Krónika elnevezésű –Zalai Művészeti Fesztiválon – kiváló minősítés t szerzett. 2012-ben ismét a legjobb mesemondó számadó címet vihette haza a Pásztorok Öröksége programról.  2013-ban a felsőrajki Falusi Krónika vers-és prózamondó találkozón kiváló minősítést kapott. 2014-ben a Sebestyén Ádám, Bukovinai székely mesemondó verseny – kiemelt különdíját kapta meg. 2014-ben az Országos Nyugdíjas Ki-mit-tud – kiemelt arany minősítését vihette el Keszthelyeről. Számos Fesztiválon mesélt már, többek között: a Boldogi Paprikafesztiválon, a Nyugdíjas Klubok Országos Humor és Táncfesztiválján, a Művészetek Völgyében Kapolcson, a Galgamenti Népművészeti Fesztiválon Turán. 2017-ben a Magyar Kultúra Lovagja címet kapta meg, 2019-ben a Palóc Életműdíjat. 2019-ben és 2021-ben Nagy Páva minősítést szerzett egy-egy alkotásának a Hagyományok Házában.