
Ahol a történelem és a hiedelmek találkoznak

Magyar Zoltán
MAR. 23, 2023
Jelen cikkben a Magyar folklorisztikának egy olyan eseményről szeretnék írni, amely
nemzetközi szinten egyedülálló, és a mai revival mesemondók 1 szempontjából is nagy
jelentőséggel bír.
2018 novemberében jelentős tudománytörténeti pillanatnak lehettünk tanúi Budapesten.
Jelen cikkben a Magyar folklorisztikának egy olyan eseményről szeretnék írni, amely
nemzetközi szinten egyedülálló, és a mai revival mesemondók 1 szempontjából is nagy
jelentőséggel bír.
2018 novemberében jelentős tudománytörténeti pillanatnak lehettünk tanúi Budapesten. Magyar
Zoltán, folklorista, mondakutató, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa
elkészítette a magyar történeti mondák rendszerbe foglalt jegyzékét, és A magyar történeti
mondák katalógusa. Típus- és motívumindex. 2 címmel egy 12 kötetes kézikönyvsorozatban
jelentette meg. (A katalógus számozása I-XI., ám a második rész a téma gazdagsága miatt két
kötetbe fért csak bele).
A magyar történeti mondák katalógusa a nemzetközi folklorisztika első olyan tudományos
monográfiája, amely típus- és motívumindex formájában, hatalmas adatbázis alapján mutatja
be egy európai nép folklórjának azt a szegmensét, amely a történelmi és kultúrtörténeti
emlékekre reflektál népköltészeti formában. A kötet 112.000 a magyar folklórból származó
szövegre épül és az emberek történelmi tudatában fellelhető történeteket veszi számba.
Ráadásul a katalógus nem egy tudományos team tevékenységének, hanem Magyar Zoltán,
néprajzkutató több, mint 20 évnyi önálló munkájának gyümölcse.
Tulajdonképpen mik is azok a mondák, és miben különböznek a meséktől? "Meghatározás
helyett az első kutatók, a Grimm testvérek összehasonlítással éltek. A történeti mondát a
meséhez hasonlították, így próbálták megmutatni jellemző vonásait. Gyűjteményük, a Deutsche
Sagen (1816–1818) előszavában megállapítják, hogy a mese költőibb, a monda történetibb.” 3
Míg a mesékkel kapcsolatban a közmegegyezés és az elvárás az, hogy fiktív, csodálatos
világba kalauzoljanak el bennünket, a történeti mondák narrálója valamilyen konkrét, létező,
a mesélő által is ismert helyszínhez köti a történetet. A mesei tájak szimbolikusak, csodásak, de
hiába keressük őket a térképen. A történeti mondák hősei viszont az emberek történeti
emlékezetéből kelnek életre, mint a múltban vagy régmúltban megtörtént események. “A nép a
mesét kitalált történetnek tekinti, a mondát azonban igaznak.” 4 (Ranke, Fr. 1935).
1 A mai kor mesemondói, akik itt-és-most, a modern világ keretei közt, a jelenkor közösségi színterein
élesztik újjá az élőszavas mesemondás - kihalóban lévő - hagyományát.
2 Magyar Zoltán: A magyar történeti mondák katalógusa. Típus- és motívumindex. Budapest, 2018.
Kairosz kiadó.
3 /http://mek.oszk.hu/02100/02152/html/05/62.html Magyar Népköltészet V., Foklór I.
4 Magyar néprajz V. Folklór 1. Magyar népköltészet
http://mek.oszk.hu/02100/02152/html/05/62.html
Nézzük meg közelebbről, mit is takar a mondakatalógus elnevezés? És miért kell a
népköltészeti alkotásokat katalogizálni? Elöljáróban fontos megjegyezni, hogy egy népköltészeti
katalógusnak - ugyan lexikonszerű alkotásról van szó - semmi köze a jól ismert könyvtári
cédulákhoz vagy regiszterekhez. Egy mese-, monda- vagy balladakatalógus olyan elméleti
konstrukció, amely a szöveghagyomány lecsupaszított vázát jeleníti meg, leggyakrabban típus-
és motívumindex formájában.
Az első átfogó típus- és motívumindexet a nemzetközi folklorisztika finn földrajzi-történeti
iskolájának köszönhetjük. A finn iskolát foglalkoztatta a mesék vándorlása, az a tény, hogy
ugyanannak a történetnek sokféle variánsa fellelhető a világ különböző pontjain. A szövegek
különböző szintjeit, és azon belül a legrégebbi elemeket, s a történetek eredetét kutatták. Végül
elkészítették a világ első népmese-katalógusát: felállítottak egy rendszert, amelyben a világ
népmeséit 2000 típusba sorolták. (Ezt az azóta továbbgondolt klasszifikációs rendszert ma
Aarne-Thompson-Uther kalsszifikációs rendszerként ismerjük). Ennek nyomán a mesekutatók
azóta számos más országban elkészítették egy-egy adott nép meséinek katalógusát. A
legújabb - ám mára már frissítésre, aktualizálásra szoruló - Magyar Népmesekatalógus (MNK)
tipológiáját Kovács Ágnes népmesekutató állította össze, s a kötetek az ő szerkesztésében
jelentek meg.
A mesekatalógusokban – csakúgy, mint a most elkészült mondakatalógusban - a rendszerezés
alapegysége a típus, mely a történetek rövid, általánosított tartalmi váza. A típushoz rendszerint
több variáns (változat) is tartozik. A katalógus – miután leírta a típust, megjelöli a típushoz
tartozó konkrét variánsok pontos lelőhelyét. A népköltészeti alkotások rendszerezésének másik
fontos eleme a motívum, a folklóralkotások legkisebb szerkezeti-tartalmi egysége (pl. a
hagyományos cselekménystruktúrában újra meg újra felbukkanó szereplők, tárgyak,
események, fordulatok). Ezek olyan kis egységek, melyek a szájhagyományozódás alatt is
állandóak maradnak, és alkalmasak arra, hogy egy nemzetközi összehasonlítás alapját
képezzék. Gyakorlatilag maguk a katalógusban szereplő típusok is motívumokból épülnek meg.
Szintén a finn-földrajzi-történeti iskola vetette fel a mesemotívumok jegyzékének, a
motívumindexnek a gondolatát, mely végül az amerikai Stith Thompson irányításával készült el
az 1930-as években.
Magyar Zoltán katalógusa e két klasszifikációs módszer kombinációján alapul. Igazán
szemléletes és olvasóbarát, azaz egy érdeklődő laikus számára is könnyedén használható. Egy
ilyen katalógus feladata, hogy tartalmazza a teljes magyar mondaanyagot tematikai, kronológiai
és földrajzi áttekintésben típuscímek és szüzséleírások formájában. A szerző szerint egy jó
katalógus több, mint egy kézikönyv, illetve kézikönyvsorozat: egyfajta szellemi katedrális,
amelyben összegződik ezer év teremtő képzeletvilága, az a kulturális örökség, amely
folyamatosan változó és legalább annyira örök. Amely számos aspektusában nemzetek feletti,
ám összességében és végső soron egy illusztris nemzeti kánon része.
De hogyan sikerült Magyar Zoltánnak ezt a több, mint két évtizedet felölelő hatalmas
kutatómunkát munkát elvégezni? Mi tette lehetővé, hogy tényleg elkészüljön az a mű, amelyet
korábban már sokak próbáltak létrehozni, de nem jártak sikerrel? Magyar Zoltán 1995-ben
szembesült azzal, hogy bár korábban nemzetközi tanácskozások sorának volt témája a
mondaanyag rendszerezése, nem állt rendelkezésre sem megfelelő tudományos kézikönyv,
sem az ehhez szükséges tudományos koncepció. S bár a katalógus létrehozásában végül is
megjelenik a mondakutató elődök folklórgyűjtői és elméleti teljesítménye, végül is neki magának
kellett kialakítani egy lehetséges szerkezetet, amely a használatban is működőképesnek
bizonyul. Ám egy ilyen átfogó tudományos rendszerezés létrehozásának egyik feltétele egy igen
gazdag (nagy és reprezentatív) archívum megléte. Márpedig akkoriban nem állt rendelkezésre
egy ilyen reprezentatív, tudatosan összegyűjtött és archivált adatbázisarchívum. Magyar Zoltán
tehát hozzáfogott ennek az archívumnak a kiépítéséhez, mely közel 20 év alatt jutott el abba a
stádiumba, hogy immáron a tudományos rendszerezésre is minden tekintetben alkalmassá
váljék. Ahhoz, hogy mindez létrejöhessen, szükség volt egy elhivatott, kitartó és a
terepmunkától sem ódzkodó kutatóra. Magyar Zoltánnak ugyanis meggyőződése, hogy
munkájának létfontosságú része a terepmunka, hiszen empirikus tapasztalat hiányában a
valóságos impulzusok nélküli tudományos szubkultúrába zárhatná be magát a tudós elméleti
ember. Magyar Zoltán az elmúlt 20 évben rengeteget járt terepen, folyamatosan jelentetett meg
könyveket gyűjtéseiből. (Az elmúlt 20 évben – a 12 kötetes katalóguson kívül – több, mint 75
kötetet és 200 tanulmányt).
A szerző szerint a magyar történeti mondák katalógusának összeállítását az is motiválta (és
tette lehetővé), hogy a magyar történeti mondakincs az európai kultúrkörben az egyik
legsokszínűbb és leggazdagabb. (A finn történetimonda-index például csupán harminc oldalas.)
De vajon mi az oka annak, hogy a magyar mondakincs sokszorosa az európai átlagnak?
Magyar Zoltán szerint e gazdagság egyik feltétele a történelmi távlat, a legalább ezer éves múlt.
Továbbá részét képezi változatos és hányatott történelmünk, keleti gyökereink, az önálló
államiság, a saját uralkodók, a rétegzett társadalom, a kellőképpen nagy terület és népesség,
amely lehetőleg többfajta felekezetre és nemzetiségre tagolódik, továbbá a gazdag építészeti
örökség, a változatos domborzati viszonyok, illetve az a tény, hogy a népköltészet iránti
érdeklődés legalább másfélszáz évre tekint vissza. Említést érdemel a megannyi termékenyítő
kulturális hatás, valamint a magyar nép teremtő képzeletvilága, szellemi kreativitása és
tehetsége is. Ezek nélkül egy több tízezres nagyságrendű történeti mondaarchívum létrehozása
nem lett volna lehetséges.
Magyar Zoltán szerint a magyar történetimonda-archívum elkészülése a következő 4
alappilléren nyugszik. Az első az összes magyar nyelven megjelent mondai tárgyú publikáció,
amely több mint 6000 oldalnyi anyagot tesz ki. A következő a kézirattárak összes mondai tárgyú
anyaga, amelyet Magyar Zoltán több, mint 80 kulturális intézmény archívumából, adattárából,
valamint folkloristák magángyűjteményeiből szedett össze (4000 dossziényi kézírásos anyag).
Az archívumépítés további fontos pillére volt a mondakutatók – eleddig kevéssé megbecsült –
kincsestára, a földrajzi név-gyűjtések adatbázisa. A földrajzi nevek (pl. patakok, kutak, árkok,
határnevek stb.) ismerete óriási segítség egy mondakutató számára, nem csupán azért, mert a
földrajzi nevek megannyi kulturális és honismereti tartalmat hordoznak, hanem mert például a
terepmunka során hasznos kapaszkodót nyújtanak az elinduláshoz, amikor helyi vonatkozású
történetekről szeretnénk kérdezni az adatközlőket. A negyedik pillér maga a korábban említett
recens gyűjtőmunka. Ennek oroszlánrészét Magyar Zoltán maga végezte el, végül 30.000
szöveggel hozzájárulva a korpuszhoz, melyen a mondák tudományos rendszerezése alapul.
A katalógus témái és kötetei: A magyar történeti mondaanyag nagyfokú változatossága és
gazdagsága indokolta a tizenkét kötetet és azt, hogy az egyes alműfajok, főbb tematikus
csoportok a sorozatban önálló arcéllel, külön kötetekbe rendezve jelenjenek meg. Az első kötet
a különféle kulturális javak létrejöttének, néprajzi szakkifejezéssel szólva az alapítási
mondáknak a regisztere. A magyar honfoglalás, államalapítás éppúgy itt kerül említésre, mint a
várak, templomok alapítása, építése, a különféle mesterséges halmok, árkok létrejötte az
építőáldozattal bezárólag. A két részre osztott második kötet a hősök és történelmi
személyiségek mondaköreit foglalja össze Attilától Mátyás királyig, Toldi Miklóstól Márton
Áronig, a folklorisztikai értelemben kisebb vagy helyi jelentőségű történeti hősök hosszú soráról
már nem is beszélve. Mindenesetre több száz szuverén hagyománykör válik láthatóvá e
katalógusba gyűjtve. A sok tipológiai átfedés miatt általános jellegű típusmutató is készült e
kötethez. A harmadik kötet tartalmazza azokat az általános csoportokat is, melyek tematikailag
a nemzetközi mondakincsbe is beilleszthetők (lásd sárkányölő hősök, nagyerejű hősök, női
hősök, a magyar folklórban veres barátokként emlegetett templomos lovagok, nevezetes
ellenfelek és árulók stb.). A negyedik kötet a háborúkról szóló mondák típusmutatója. A magyar
anyagban leginkább elterjedt tatár‒török mondakörön kívül itt kerülnek említésre a honi
parasztháborúk és szabadságharcok, a polgárháborúk és vallásháborúk mondái. Az ötödik
kötetben merőben más tematika szerepel: a vallásos témájú mondák népes csoportja. A szent
helyek, különféle kegytárgyak – kegyképek, harangok, keresztek – mondái, a Kárpát-
medencében mindenütt százszámra megtalálható szentkutak, a különféle Mária-jelenések és
angyali jelenések, továbbá a hősök egy speciális csoportja: a remeték, szentemberek, szent
látók és gyógyítók, a különféle mágikus erejű papok hiedelemmondának is minősíthető narratív
hagyománya. A vallásos jelleg hatja át a katalógus hatodik kötetét is, amely a bűn és bűnhődés
tematikája köré szerveződik, és az isteni rend ellen vétő embert sújtó transzcendentális eredetű
retorziót örökíti meg (kővé válás, elsüllyedés, villámcsapás stb.). A hetedik kötet a népi hősök
egy további speciális csoportját, a betyárokat állítja középpontba, mintegy négyszáz névvel,
narratív hagyománnyal emlegetett betyárt. A nemzeti betyárnak tekintett, s országszerte
közismert Rózsa Sándort éppúgy, mint a kisebb tájegysgégek nevezetes betyárjait (pl. Savanyú
Jóska, Pintye, Vidróczki). Ez a kötet azonban valamelyest túl is nyúlik az urakat fosztogató és a
szegényeket segítő „jó betyár” tematikáján, hiszen a törvényen kívüliség a fő szervező elve,
miáltal a különféle rablók és rablótörténetek éppúgy részét képezik. A katalógus nyolcadik
kötete egy átmeneti jellegű alműfaj, a kincsmondák regisztere. A korábbiaktól eltérően
valamelyest eklektikus a kilencedik kötet, hiszen idekerült mindaz a mondaanyag, amely más
csoportokhoz nem illeszkedett, ellenben határozott földrajzi vagy történeti aspektusa volt.
Tallhatunk itt többek között elbeszéléseket alaugatkról,föld alatti járatokról, eredetmondákat pl.
folyók, tavak, sziklák, barlangok stb.keletkezéséről, továbbá szerelmi témájú mondákat, szent
fákról szóló történeteket. E kilencedik kötet egyik érdekessége, hogy megjelenik benne az
óriásokról és tündérekről szóló történetek rendkívül gazdag történeti mondaköre. (A magyar
folklórban ugyanis az óriásokról, tündérekről szóló történetek csak részben hiedelemmondák.)
Az ide tartozó elbeszélések a magyar folklór őstörténeti mondái, melyekben az óriások és
tündérek a mitikus előidőben tűnnek fel, mint a föld legkorábbi lakói. Konkrétan meghatározott
földrajzi helyeken őstengereket csapolnak le, várat, templomot, kastélyt építenek, történelmi
jelentőséggel bírnak. A kézikönyvsorozat tizedik kötete egy alfabetikus rendben közzétett, a
tárgyszó szövegkörnyezetére is utaló, részletes motívumindex. Ezt egészíti ki a magyar
folklóranyagot a nemzetközi párhuzamokkal egybevető konkordanciajegyzék, valamint a több
ezer tételes bibliográfia. Az utolsó kötet az előzőekben közreadott típus- és motívummutató
elméleti összegzése.
A szerző szándékai és reményei szerint egy olyan típus- és motívumindex készült el, amely
nemzetközi keretekben, a magyar kulturális örökség alapján módszertanilag és szerkezetileg
más nemzetek folkloristái számára is mintául szolgálhat, és végső célként elvezethet egy
nagyobb régió, távlatilag pedig egész Európa (illetve az európai kultúrkör, sőt az írott
történelemmel rendelkező Európán kívüli népek) mondaanyagának rendszerezéséhez. A
katalógus minden egyes kötetének tartalomjegyzéke kétnyelvű, nemcsak magyarul, de angolul
is szerepel, s az utolsó kötet végén van egy angol nyelvű absztrakt. A magyarul nem beszélők
ez alapján tudják majd használni a katalógust, fellapozva az adott helyeket, típusszámokat,
ezek alapján eljutva a bővebb kifejtésekhez, valamint a bibliográfiai és adattári
hivatkozásokhoz. A szerző 2-3 éven belül szeretné megjelentetni a katalógus angol nyelvű,
tartalmilag szűkített, és magyar irodalmi hivatkozások nélküli változatát a Helsinkiben
szerkesztett Folklore Fellows Communications sorozatban, egy kétkötetes változatban.
Amikor arról kérdezik, kinek is szánta ezt a munkát, első körben vonakodik erről beszélni,
mondván, a tudós dolga, hogy kutasson, nem az ő tiszte és kompetenciája ezt eldönteni. De
aztán hozzáteszi, hogy nem csupán folkloristák számára lehet hasznos. Feltehetően sok
releváns dolgot tartogathat irodalom- és kulturtörténészek, pedagógusok, és minden más
érdeklődő számára. Ehhez mesemondóként annyit szeretnék hozzátenni, hogy a mű óriási
jelentőségű és hatalmas érték számunkra is, akik a szóbeli hagyományt szeretnénk visszahozni
a modern hétköznapokba, a könyvek lapjairól újra becsatornázni az élőszó áramába.
Szeretném egy konkrét saját példával megvilágítani, hogyan segítheti egy mesemondó
munkáját ez a mondakatalógus: 2018 augusztusában elnyertem a Magyar Művészeti Akadémia
hároméves ösztöndíját mesemondó programomra, melynek egyik pillére, hogy “mesemondás
és történetmesélés élőszóval” címmel képzést tartok pedagógusok, óvodapedagógusok és
könyvtárosok, valamint tanítóképzős hallgatók számára – jórészt Szabolcs-Szatmár-megyében,
ahol felnőttem. Programom másik fontos eleme a terepmunka: a szóbeli hagyomány helyi
történeteit nem csupán folklór archívumokban kutatom, hanem Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
falvaiban is, és intergenerációs kulturális programok keretén belül lehetőséget teremtek arra,
hogy idős emberek találkozzanak iskolásokkal, pedagógusokkal, és történeteket osszanak meg
egymással. Szeretném a helyi narratívákat, mondákat, meséket, népköltészeti alkotásokat is
szerepeltetni, s a könyvek lapjairól életrehívni, s a modern hétköznapok szóbeliségének
részévé tenni. Ebben a folyamatban egy földrajzi és tematikai szempontból is rendszerezett
mondakatalógus igen hasznos útmutató és segítség.
Magyar Zoltán pedig továbbra is fáradhatatlanul kutat, járja a terepet, és készíti a folytatást: egy
háromkötetes erdélyi magyar hiedelemmonda-katalógust, valamint egy csángó
mondakatalógust. Az archívum-adatbázis mindkettő esetében összegyűlt már (az előbbihez
körülbelül 28 ezer erdélyi babonás történet tartozik), s két-három éven belül várható
megjelenésük. Természetesen ezekből is készül angol verzió.
A magyar folklórból felgyűjtött mese- és mondaanyag világszinten is különleges. Hatalmas
élmény látni nemzeti örökségünkben a ránk maradt történeteket.
E sorokat abban a reményben írom, hogy Magyar Zoltán átfogó munkája sok embert -
szakembereket és laikusokat is - arra ösztönöz majd, hogy megálljon és a történeti mondák
világában elmélyedve jobban megértse saját kulturális örökségét.
Bibliográfia
Fáy, Zoltán: Hogyan halt meg Mátyás király – interjú Magyar Zoltánnal. Magyar idők. 2018.
december 9-i száma. https://magyaridok.hu/lugas/hogyan-halt-meg-matyas-kiraly-3728294/
Szegedi, László (szerk.): A teremtő népi képzelet – Magyar Zoltán néprajzkutatóval beszélget
Szegedi László. Budapest, 2015. Kairosz kiadó.
Magyar, Zoltán: A Magyar történeti mondák katalógusa. Típus- és motívumindex. I-XI. kötet.
Budapest, 2018. Kairosz kiadó.