Ahol a történelem és a hiedelmek találkoznak

Magyar Zoltán

MAR. 23, 2023

Jelen cikkben a Magyar folklorisztikának egy olyan eseményről szeretnék írni, amely
nemzetközi szinten egyedülálló, és a mai revival mesemondók 1 szempontjából is nagy
jelentőséggel bír.
2018 novemberében jelentős tudománytörténeti pillanatnak lehettünk tanúi Budapesten.

Jelen cikkben a Magyar folklorisztikának egy olyan eseményről szeretnék írni, amely

nemzetközi szinten egyedülálló, és a mai revival mesemondók 1 szempontjából is nagy

jelentőséggel bír.

2018 novemberében jelentős tudománytörténeti pillanatnak lehettünk tanúi Budapesten. Magyar

Zoltán, folklorista, mondakutató, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa

elkészítette a magyar történeti mondák rendszerbe foglalt jegyzékét, és A magyar történeti

mondák katalógusa. Típus- és motívumindex. 2 címmel egy 12 kötetes kézikönyvsorozatban

jelentette meg. (A katalógus számozása I-XI., ám a második rész a téma gazdagsága miatt két

kötetbe fért csak bele).

A magyar történeti mondák katalógusa a nemzetközi folklorisztika első olyan tudományos

monográfiája, amely típus- és motívumindex formájában, hatalmas adatbázis alapján mutatja

be egy európai nép folklórjának azt a szegmensét, amely a történelmi és kultúrtörténeti

emlékekre reflektál népköltészeti formában. A kötet 112.000 a magyar folklórból származó

szövegre épül és az emberek történelmi tudatában fellelhető történeteket veszi számba.

Ráadásul a katalógus nem egy tudományos team tevékenységének, hanem Magyar Zoltán,

néprajzkutató több, mint 20 évnyi önálló munkájának gyümölcse.

Tulajdonképpen mik is azok a mondák, és miben különböznek a meséktől? "Meghatározás

helyett az első kutatók, a Grimm testvérek összehasonlítással éltek. A történeti mondát a

meséhez hasonlították, így próbálták megmutatni jellemző vonásait. Gyűjteményük, a Deutsche

Sagen (1816–1818) előszavában megállapítják, hogy a mese költőibb, a monda történetibb.” 3

Míg a mesékkel kapcsolatban a közmegegyezés és az elvárás az, hogy fiktív, csodálatos

világba kalauzoljanak el bennünket, a történeti mondák narrálója valamilyen konkrét, létező,

a mesélő által is ismert helyszínhez köti a történetet. A mesei tájak szimbolikusak, csodásak, de

hiába keressük őket a térképen. A történeti mondák hősei viszont az emberek történeti

emlékezetéből kelnek életre, mint a múltban vagy régmúltban megtörtént események. “A nép a

mesét kitalált történetnek tekinti, a mondát azonban igaznak.” 4 (Ranke, Fr. 1935).


1 A mai kor mesemondói, akik itt-és-most, a modern világ keretei közt, a jelenkor közösségi színterein

élesztik újjá az élőszavas mesemondás - kihalóban lévő - hagyományát.

2 Magyar Zoltán: A magyar történeti mondák katalógusa. Típus- és motívumindex. Budapest, 2018.

Kairosz kiadó.

3 /http://mek.oszk.hu/02100/02152/html/05/62.html Magyar Népköltészet V., Foklór I.

4 Magyar néprajz V. Folklór 1. Magyar népköltészet

http://mek.oszk.hu/02100/02152/html/05/62.html


Nézzük meg közelebbről, mit is takar a mondakatalógus elnevezés? És miért kell a

népköltészeti alkotásokat katalogizálni? Elöljáróban fontos megjegyezni, hogy egy népköltészeti

katalógusnak - ugyan lexikonszerű alkotásról van szó - semmi köze a jól ismert könyvtári

cédulákhoz vagy regiszterekhez. Egy mese-, monda- vagy balladakatalógus olyan elméleti

konstrukció, amely a szöveghagyomány lecsupaszított vázát jeleníti meg, leggyakrabban típus-

és motívumindex formájában.

Az első átfogó típus- és motívumindexet a nemzetközi folklorisztika finn földrajzi-történeti

iskolájának köszönhetjük. A finn iskolát foglalkoztatta a mesék vándorlása, az a tény, hogy

ugyanannak a történetnek sokféle variánsa fellelhető a világ különböző pontjain. A szövegek

különböző szintjeit, és azon belül a legrégebbi elemeket, s a történetek eredetét kutatták. Végül

elkészítették a világ első népmese-katalógusát: felállítottak egy rendszert, amelyben a világ

népmeséit 2000 típusba sorolták. (Ezt az azóta továbbgondolt klasszifikációs rendszert ma

Aarne-Thompson-Uther kalsszifikációs rendszerként ismerjük). Ennek nyomán a mesekutatók

azóta számos más országban elkészítették egy-egy adott nép meséinek katalógusát. A

legújabb - ám mára már frissítésre, aktualizálásra szoruló - Magyar Népmesekatalógus (MNK)

tipológiáját Kovács Ágnes népmesekutató állította össze, s a kötetek az ő szerkesztésében

jelentek meg.

A mesekatalógusokban – csakúgy, mint a most elkészült mondakatalógusban - a rendszerezés

alapegysége a típus, mely a történetek rövid, általánosított tartalmi váza. A típushoz rendszerint

több variáns (változat) is tartozik. A katalógus – miután leírta a típust, megjelöli a típushoz

tartozó konkrét variánsok pontos lelőhelyét. A népköltészeti alkotások rendszerezésének másik

fontos eleme a motívum, a folklóralkotások legkisebb szerkezeti-tartalmi egysége (pl. a

hagyományos cselekménystruktúrában újra meg újra felbukkanó szereplők, tárgyak,

események, fordulatok). Ezek olyan kis egységek, melyek a szájhagyományozódás alatt is

állandóak maradnak, és alkalmasak arra, hogy egy nemzetközi összehasonlítás alapját

képezzék. Gyakorlatilag maguk a katalógusban szereplő típusok is motívumokból épülnek meg.

Szintén a finn-földrajzi-történeti iskola vetette fel a mesemotívumok jegyzékének, a

motívumindexnek a gondolatát, mely végül az amerikai Stith Thompson irányításával készült el

az 1930-as években.

Magyar Zoltán katalógusa e két klasszifikációs módszer kombinációján alapul. Igazán

szemléletes és olvasóbarát, azaz egy érdeklődő laikus számára is könnyedén használható. Egy

ilyen katalógus feladata, hogy tartalmazza a teljes magyar mondaanyagot tematikai, kronológiai

és földrajzi áttekintésben típuscímek és szüzséleírások formájában. A szerző szerint egy jó

katalógus több, mint egy kézikönyv, illetve kézikönyvsorozat: egyfajta szellemi katedrális,

amelyben összegződik ezer év teremtő képzeletvilága, az a kulturális örökség, amely

folyamatosan változó és legalább annyira örök. Amely számos aspektusában nemzetek feletti,

ám összességében és végső soron egy illusztris nemzeti kánon része.


De hogyan sikerült Magyar Zoltánnak ezt a több, mint két évtizedet felölelő hatalmas

kutatómunkát munkát elvégezni? Mi tette lehetővé, hogy tényleg elkészüljön az a mű, amelyet

korábban már sokak próbáltak létrehozni, de nem jártak sikerrel? Magyar Zoltán 1995-ben

szembesült azzal, hogy bár korábban nemzetközi tanácskozások sorának volt témája a

mondaanyag rendszerezése, nem állt rendelkezésre sem megfelelő tudományos kézikönyv,

sem az ehhez szükséges tudományos koncepció. S bár a katalógus létrehozásában végül is

megjelenik a mondakutató elődök folklórgyűjtői és elméleti teljesítménye, végül is neki magának

kellett kialakítani egy lehetséges szerkezetet, amely a használatban is működőképesnek

bizonyul. Ám egy ilyen átfogó tudományos rendszerezés létrehozásának egyik feltétele egy igen

gazdag (nagy és reprezentatív) archívum megléte. Márpedig akkoriban nem állt rendelkezésre

egy ilyen reprezentatív, tudatosan összegyűjtött és archivált adatbázisarchívum. Magyar Zoltán

tehát hozzáfogott ennek az archívumnak a kiépítéséhez, mely közel 20 év alatt jutott el abba a

stádiumba, hogy immáron a tudományos rendszerezésre is minden tekintetben alkalmassá

váljék. Ahhoz, hogy mindez létrejöhessen, szükség volt egy elhivatott, kitartó és a

terepmunkától sem ódzkodó kutatóra. Magyar Zoltánnak ugyanis meggyőződése, hogy

munkájának létfontosságú része a terepmunka, hiszen empirikus tapasztalat hiányában a

valóságos impulzusok nélküli tudományos szubkultúrába zárhatná be magát a tudós elméleti

ember. Magyar Zoltán az elmúlt 20 évben rengeteget járt terepen, folyamatosan jelentetett meg

könyveket gyűjtéseiből. (Az elmúlt 20 évben – a 12 kötetes katalóguson kívül – több, mint 75

kötetet és 200 tanulmányt).

A szerző szerint a magyar történeti mondák katalógusának összeállítását az is motiválta (és

tette lehetővé), hogy a magyar történeti mondakincs az európai kultúrkörben az egyik

legsokszínűbb és leggazdagabb. (A finn történetimonda-index például csupán harminc oldalas.)

De vajon mi az oka annak, hogy a magyar mondakincs sokszorosa az európai átlagnak?

Magyar Zoltán szerint e gazdagság egyik feltétele a történelmi távlat, a legalább ezer éves múlt.

Továbbá részét képezi változatos és hányatott történelmünk, keleti gyökereink, az önálló

államiság, a saját uralkodók, a rétegzett társadalom, a kellőképpen nagy terület és népesség,

amely lehetőleg többfajta felekezetre és nemzetiségre tagolódik, továbbá a gazdag építészeti

örökség, a változatos domborzati viszonyok, illetve az a tény, hogy a népköltészet iránti

érdeklődés legalább másfélszáz évre tekint vissza. Említést érdemel a megannyi termékenyítő

kulturális hatás, valamint a magyar nép teremtő képzeletvilága, szellemi kreativitása és

tehetsége is. Ezek nélkül egy több tízezres nagyságrendű történeti mondaarchívum létrehozása

nem lett volna lehetséges.

Magyar Zoltán szerint a magyar történetimonda-archívum elkészülése a következő 4

alappilléren nyugszik. Az első az összes magyar nyelven megjelent mondai tárgyú publikáció,

amely több mint 6000 oldalnyi anyagot tesz ki. A következő a kézirattárak összes mondai tárgyú

anyaga, amelyet Magyar Zoltán több, mint 80 kulturális intézmény archívumából, adattárából,

valamint folkloristák magángyűjteményeiből szedett össze (4000 dossziényi kézírásos anyag).

Az archívumépítés további fontos pillére volt a mondakutatók – eleddig kevéssé megbecsült –

kincsestára, a földrajzi név-gyűjtések adatbázisa. A földrajzi nevek (pl. patakok, kutak, árkok,

határnevek stb.) ismerete óriási segítség egy mondakutató számára, nem csupán azért, mert a

földrajzi nevek megannyi kulturális és honismereti tartalmat hordoznak, hanem mert például a


terepmunka során hasznos kapaszkodót nyújtanak az elinduláshoz, amikor helyi vonatkozású

történetekről szeretnénk kérdezni az adatközlőket. A negyedik pillér maga a korábban említett

recens gyűjtőmunka. Ennek oroszlánrészét Magyar Zoltán maga végezte el, végül 30.000

szöveggel hozzájárulva a korpuszhoz, melyen a mondák tudományos rendszerezése alapul.

A katalógus témái és kötetei: A magyar történeti mondaanyag nagyfokú változatossága és

gazdagsága indokolta a tizenkét kötetet és azt, hogy az egyes alműfajok, főbb tematikus

csoportok a sorozatban önálló arcéllel, külön kötetekbe rendezve jelenjenek meg. Az első kötet

a különféle kulturális javak létrejöttének, néprajzi szakkifejezéssel szólva az alapítási

mondáknak a regisztere. A magyar honfoglalás, államalapítás éppúgy itt kerül említésre, mint a

várak, templomok alapítása, építése, a különféle mesterséges halmok, árkok létrejötte az

építőáldozattal bezárólag. A két részre osztott második kötet a hősök és történelmi

személyiségek mondaköreit foglalja össze Attilától Mátyás királyig, Toldi Miklóstól Márton

Áronig, a folklorisztikai értelemben kisebb vagy helyi jelentőségű történeti hősök hosszú soráról

már nem is beszélve. Mindenesetre több száz szuverén hagyománykör válik láthatóvá e

katalógusba gyűjtve. A sok tipológiai átfedés miatt általános jellegű típusmutató is készült e

kötethez. A harmadik kötet tartalmazza azokat az általános csoportokat is, melyek tematikailag

a nemzetközi mondakincsbe is beilleszthetők (lásd sárkányölő hősök, nagyerejű hősök, női

hősök, a magyar folklórban veres barátokként emlegetett templomos lovagok, nevezetes

ellenfelek és árulók stb.). A negyedik kötet a háborúkról szóló mondák típusmutatója. A magyar

anyagban leginkább elterjedt tatár‒török mondakörön kívül itt kerülnek említésre a honi

parasztháborúk és szabadságharcok, a polgárháborúk és vallásháborúk mondái. Az ötödik

kötetben merőben más tematika szerepel: a vallásos témájú mondák népes csoportja. A szent

helyek, különféle kegytárgyak – kegyképek, harangok, keresztek – mondái, a Kárpát-

medencében mindenütt százszámra megtalálható szentkutak, a különféle Mária-jelenések és

angyali jelenések, továbbá a hősök egy speciális csoportja: a remeték, szentemberek, szent

látók és gyógyítók, a különféle mágikus erejű papok hiedelemmondának is minősíthető narratív

hagyománya. A vallásos jelleg hatja át a katalógus hatodik kötetét is, amely a bűn és bűnhődés

tematikája köré szerveződik, és az isteni rend ellen vétő embert sújtó transzcendentális eredetű

retorziót örökíti meg (kővé válás, elsüllyedés, villámcsapás stb.). A hetedik kötet a népi hősök

egy további speciális csoportját, a betyárokat állítja középpontba, mintegy négyszáz névvel,

narratív hagyománnyal emlegetett betyárt. A nemzeti betyárnak tekintett, s országszerte

közismert Rózsa Sándort éppúgy, mint a kisebb tájegysgégek nevezetes betyárjait (pl. Savanyú

Jóska, Pintye, Vidróczki). Ez a kötet azonban valamelyest túl is nyúlik az urakat fosztogató és a

szegényeket segítő „jó betyár” tematikáján, hiszen a törvényen kívüliség a fő szervező elve,

miáltal a különféle rablók és rablótörténetek éppúgy részét képezik. A katalógus nyolcadik

kötete egy átmeneti jellegű alműfaj, a kincsmondák regisztere. A korábbiaktól eltérően

valamelyest eklektikus a kilencedik kötet, hiszen idekerült mindaz a mondaanyag, amely más

csoportokhoz nem illeszkedett, ellenben határozott földrajzi vagy történeti aspektusa volt.

Tallhatunk itt többek között elbeszéléseket alaugatkról,föld alatti járatokról, eredetmondákat pl.

folyók, tavak, sziklák, barlangok stb.keletkezéséről, továbbá szerelmi témájú mondákat, szent

fákról szóló történeteket. E kilencedik kötet egyik érdekessége, hogy megjelenik benne az

óriásokról és tündérekről szóló történetek rendkívül gazdag történeti mondaköre. (A magyar

folklórban ugyanis az óriásokról, tündérekről szóló történetek csak részben hiedelemmondák.)


Az ide tartozó elbeszélések a magyar folklór őstörténeti mondái, melyekben az óriások és

tündérek a mitikus előidőben tűnnek fel, mint a föld legkorábbi lakói. Konkrétan meghatározott

földrajzi helyeken őstengereket csapolnak le, várat, templomot, kastélyt építenek, történelmi

jelentőséggel bírnak. A kézikönyvsorozat tizedik kötete egy alfabetikus rendben közzétett, a

tárgyszó szövegkörnyezetére is utaló, részletes motívumindex. Ezt egészíti ki a magyar

folklóranyagot a nemzetközi párhuzamokkal egybevető konkordanciajegyzék, valamint a több

ezer tételes bibliográfia. Az utolsó kötet az előzőekben közreadott típus- és motívummutató

elméleti összegzése.

A szerző szándékai és reményei szerint egy olyan típus- és motívumindex készült el, amely

nemzetközi keretekben, a magyar kulturális örökség alapján módszertanilag és szerkezetileg

más nemzetek folkloristái számára is mintául szolgálhat, és végső célként elvezethet egy

nagyobb régió, távlatilag pedig egész Európa (illetve az európai kultúrkör, sőt az írott

történelemmel rendelkező Európán kívüli népek) mondaanyagának rendszerezéséhez. A

katalógus minden egyes kötetének tartalomjegyzéke kétnyelvű, nemcsak magyarul, de angolul

is szerepel, s az utolsó kötet végén van egy angol nyelvű absztrakt. A magyarul nem beszélők

ez alapján tudják majd használni a katalógust, fellapozva az adott helyeket, típusszámokat,

ezek alapján eljutva a bővebb kifejtésekhez, valamint a bibliográfiai és adattári

hivatkozásokhoz. A szerző 2-3 éven belül szeretné megjelentetni a katalógus angol nyelvű,

tartalmilag szűkített, és magyar irodalmi hivatkozások nélküli változatát a Helsinkiben

szerkesztett Folklore Fellows Communications sorozatban, egy kétkötetes változatban.

Amikor arról kérdezik, kinek is szánta ezt a munkát, első körben vonakodik erről beszélni,

mondván, a tudós dolga, hogy kutasson, nem az ő tiszte és kompetenciája ezt eldönteni. De

aztán hozzáteszi, hogy nem csupán folkloristák számára lehet hasznos. Feltehetően sok

releváns dolgot tartogathat irodalom- és kulturtörténészek, pedagógusok, és minden más

érdeklődő számára. Ehhez mesemondóként annyit szeretnék hozzátenni, hogy a mű óriási

jelentőségű és hatalmas érték számunkra is, akik a szóbeli hagyományt szeretnénk visszahozni

a modern hétköznapokba, a könyvek lapjairól újra becsatornázni az élőszó áramába.

Szeretném egy konkrét saját példával megvilágítani, hogyan segítheti egy mesemondó

munkáját ez a mondakatalógus: 2018 augusztusában elnyertem a Magyar Művészeti Akadémia

hároméves ösztöndíját mesemondó programomra, melynek egyik pillére, hogy “mesemondás

és történetmesélés élőszóval” címmel képzést tartok pedagógusok, óvodapedagógusok és

könyvtárosok, valamint tanítóképzős hallgatók számára – jórészt Szabolcs-Szatmár-megyében,

ahol felnőttem. Programom másik fontos eleme a terepmunka: a szóbeli hagyomány helyi

történeteit nem csupán folklór archívumokban kutatom, hanem Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

falvaiban is, és intergenerációs kulturális programok keretén belül lehetőséget teremtek arra,

hogy idős emberek találkozzanak iskolásokkal, pedagógusokkal, és történeteket osszanak meg

egymással. Szeretném a helyi narratívákat, mondákat, meséket, népköltészeti alkotásokat is

szerepeltetni, s a könyvek lapjairól életrehívni, s a modern hétköznapok szóbeliségének

részévé tenni. Ebben a folyamatban egy földrajzi és tematikai szempontból is rendszerezett

mondakatalógus igen hasznos útmutató és segítség.


Magyar Zoltán pedig továbbra is fáradhatatlanul kutat, járja a terepet, és készíti a folytatást: egy

háromkötetes erdélyi magyar hiedelemmonda-katalógust, valamint egy csángó

mondakatalógust. Az archívum-adatbázis mindkettő esetében összegyűlt már (az előbbihez

körülbelül 28 ezer erdélyi babonás történet tartozik), s két-három éven belül várható

megjelenésük. Természetesen ezekből is készül angol verzió.

A magyar folklórból felgyűjtött mese- és mondaanyag világszinten is különleges. Hatalmas

élmény látni nemzeti örökségünkben a ránk maradt történeteket.

E sorokat abban a reményben írom, hogy Magyar Zoltán átfogó munkája sok embert -

szakembereket és laikusokat is - arra ösztönöz majd, hogy megálljon és a történeti mondák

világában elmélyedve jobban megértse saját kulturális örökségét.


Bibliográfia


Fáy, Zoltán: Hogyan halt meg Mátyás király – interjú Magyar Zoltánnal. Magyar idők. 2018.

december 9-i száma. https://magyaridok.hu/lugas/hogyan-halt-meg-matyas-kiraly-3728294/

Szegedi, László (szerk.): A teremtő népi képzelet – Magyar Zoltán néprajzkutatóval beszélget

Szegedi László. Budapest, 2015. Kairosz kiadó.

Magyar, Zoltán: A Magyar történeti mondák katalógusa. Típus- és motívumindex. I-XI. kötet.

Budapest, 2018. Kairosz kiadó.