Beszámoló a MEZRAB Storytelling School bevezető kurzusán való részvételről

Klitsie-Szabad Boglárka

Ezúton szeretném összefoglalni részvételemet a MEZRAB Storytelling School háromnapos bevezető képzésén, amelyre 2024. április 11–13. között került sor Hollandiában, Amszterdamban. A kurzus célja a történetmesélés alapjainak elsajátítása és számomra új módszertani – nem kizárólag a folklórra fókuszáló - megközelítések megismerése volt.

A képzés minden napján intenzív, több mint öt és fél órás műhelymunkán vettünk részt a MEZRAB nevű intézményben, amely Amszterdam belvárosában található. A helyszín számomra már ismert volt, hiszen korábban is jártam itt, az intézmény vezetőivel jó szakmai kapcsolatot ápolok. A MEZRAB sajátos kettős funkciója révén nappal oktatási helyszínként, este pedig történetmondó estek és kulturális események színtereként működik. Ez az inspiratív környezet közvetlen kapcsolatot biztosított az élő történetmondás gyakorlatával.

A képzést Fernando Rodil, argentin származású történetmondó és szövegíró vezette. Fernando biztonságot nyújtó, támogató attitűdje, valamint a témában való magabiztos jártassága nagyban hozzájárult a csoport hatékony munkájához, különösen a személyes történetekkel való foglalkozás során. Oktatói stílusa ötvözte az ösztönösséget és a tudatosságot, a gyakorlati és elméleti ismeretek átadását.

Az első napon elsősorban bemelegítő gyakorlatokat végeztünk, mint például körbemesélés szavakkal és mondatokkal, improvizációs játékok és szabad beszédgyakorlatok. Ezen kívül megkezdtük a „hagyományos történetek” feldolgozását is – a képzést szervező intézmény oktatói szerint ebbe a kategóriába tartoznak a mesék, mondák és mitológiai történetek. Ezekkel a történetekkel egyéni és kiscsoportos formában dolgoztunk, különös hangsúlyt fektetve a történetmondás performatív és érzelmi aspektusaira. A feldolgozás során a narratív struktúrák, a karakterépítés, valamint a ritmus és a képi nyelv szerepe is előtérbe került. A szűzsé, a történet vázának „megtalálása” is a gyakorlatok között volt. Sokat fókuszáltunk a szerkezetre.

A második napon a személyes történetek kerültek a fókuszba. Minden résztvevő elkezdett kidolgozni egy 7–8 perces saját történetet, amelyet egész nap írtunk, csiszoltunk, és folyamatos visszajelzések alapján fejlesztettünk. A résztvevők egymás munkáját is támogatták, emellett az oktatótól is részletes, építő jellegű véleményeket kaptunk. A személyes történetekkel való munka során különösen hangsúlyossá vált az önreflexió, a hitelesség, valamint az előadás során kialakított kapcsolatteremtés fontossága.

A harmadik napon, vasárnap délelőtt tovább dolgozhattunk a történeteinken, majd délután sor került azok előadására a hallgatói körben. Az előadásokat követően mindenki írásos, névvel ellátott, személyes visszajelzéseket kapott, amelyeket később, a helyszín elhagyása után olvashattunk el. A kurzus végén szakmai elérhetőségeket cseréltünk, és a résztvevők közötti kapcsolatfelvétel a képzést követően is folytatódott e-mailes formában. A nemzetközi csoportösszetétel – különböző anyanyelvű és kulturális háttérrel rendelkező résztvevők jelenléte – tovább gazdagította a közös munkát, és lehetőséget nyújtott a történetmondás kulturális sokféleségének megtapasztalására.

A háromnapos kurzus alatt számos új módszert, technikát és szakirodalmat ismertem meg, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak további szakmai fejlődésemhez a történetmondás területén. A megszerzett tapasztalatokat elsősorban felnőttoktatási, mesemondói is néprajzkutatói tevékenységemben kívánom kamatoztatni. A képzés megerősített abban is, hogy a történetmondás nem csupán művészi kifejezési forma, hanem hatékony eszköz lehet a közösségépítésben, az önismeretben és az oktatásban egyaránt.