Mesélő családban nőttem fel, és sokáig azt hittem, ez a világon a legtermészetesebb.
Mesélt a dédnagymamám, meséltek a nagyszüleim és a szüleim, nagynénik és nagybácsik
Szatmárnémetiben és Krasznabélteken, a szülővárosomban és édesapám szülőfalujában.
Mondtak varázsmesét, állatmesét és tréfás mesét, de helyi mondákat és hiedelemmondákat is,
és meséltek igaztörténeteket az életükről, a 20. század szépségeiről és szörnyűségeiről.
Kolozsváron végeztem az egyetemet, magyar–angol szakot, majd néprajzot és
antropológiát is tanultam. Az egyetem elvégzése után Marosvásárhelyre költöztem, és azóta
főként gyerekeknek meséltem sokat intézményes keretek között – a tanítványaimnak
marosvásárhelyi iskolákban és a nagysármási szórványkollégiumban,
népmesegyűjteményekhez kapcsolódóan könyvbemutatók alkalmával és mesefoglalkozások
keretében különböző helyszíneken. Könyvek szerkesztőjeként és mesegyűjtőként
népköltészeti kiadványok és gyermekek számára írott, összeállított, képzőművészek által
illusztrált mesekönyvek kiadásában vehetek részt. Kutatóként romániai magyar
népmesegyűjteményekkel és recepciótörténetükkel foglalkozom.
2018-ban megvédett doktori disszertációm címe: Romániai magyar népköltészeti kiadványok. Folklórkutatás a privát és a nyilvános szféra határán – kutatás, közlés és recepció viszonya. Jelenleg főállásban az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány munkatársa vagyok.