Lőcsei Antal, aki 1962-ben született, Hertelendyfalván él Szerbiában, mely ma Pancsova külvárosának része, és ahol ősei, a bukovinai székelyek, 1883-ban telepedtek le az Al-Duna partján. A közös történelmi tapasztalatokat megőrző, zárt közösség tagjai, kultúrájában és nyelvében egyaránt hosszú ideig őrizték és ma is őrzik és éltetik a hagyományokat. A néprajzi gyűjtések alapján a mesemondási események is hosszú ideig a hagyományos formák szerint zajlottak. Ezeket a jelenségeket, az ottani népmesekincset többen tanulmányozták, például Raffai Judit néprajzkutató, de prof. emeritus Voigt Vilmos is ír az ottani mesekincsről.

Lőcsei Antal a hagyományos módon tanult, és a folklorizmus keretei között mesélő mesemondók csoportjába tartozik. Hagyományőrző mesemondó ő, aki ugyan a szakirodalomból ismert hagyományos mesetanulási folyamatok által nevelődött bele a mesemondás gyakorlatába, a népmesemondás világába, de már nem vett részt aktívan a hagyományosnak nevezhető (pl. virrasztó, fonó stb.) mesemondási alkalmakban. Lőcsei Antal is fellépéseken, a folklorizmus keretei között aktivizálta a mesetudását. Mesemondásának és a mesei hagyomány továbbadásának célja pedig nemcsak a szórakoztatás, hanem a hagyományok ápolása és a nyelvi-kulturális-etnikai identitáserősítés is. 

​

Lőcsei Antal többszörös győztes a bukovinai székely mesemondó versenyeken, és bár a tradicionális módon tanulta a mesemondást, új mesemondási alkalmakon mutatta be elsőként ezt a tudást. Lőcsei Antal fontos tagja a helyi Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesületnek, és többször fellépett már itt és Magyarországon, képviselve az al-dunai székely szövegfolklór hagyományait. A Sebestyén Ádám Országos Bukovinai székely mesemondóversenyen többször dobogós lett, és nemcsak családi körben, hanem más helyeken is hirdeti a népmese szeretetét. A helyi hagyományok átadása és a közösség fejlesztése érdekében Lőcsei Antal meseműhely-foglalkozásokat szervez és vezet lakóhelyén. A rendszeres fejlesztési alkalmakon ő is mesél, és tanítványait a hagyományos mesemondásra készíti fel, ezzel életben tartva a bukovinai székely tájnyelvet, a jellegzetes mesetípusokat, és a magyar anyanyelvi kultúrát a kisebbségi helyzetben. Lőcsei a régi öregek stílusában mesél, és példát mutat mások, főként a fiatalabb generációk számára. Tanítványai a nagy múltú Kálmány Lajos Népmesemondóversenyen rendszeresen jól szerepelnek, és Lőcsei Antal sajátos személyisége és mese-átadási módszere révén. Jelenleg középiskolás tanítványai vannak, akik a Kárpát-medence más területein is megmutatták már jellegzetes Al-Dunai bukovinai székely élőszavas mesemondói stílusukat, tehetségüket, melyet Lőcsei Antal munkásságának segítségével sajátítanak el, tökéletesítenek egy folyamatos tanulás eredményeképp. 

2021-ben addigi életműve elismeréséért a magyarországi Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége Sebestyén Ádám-díjat adományozott Lőcsei Antalnak a bukovinai székely kultúra őrzéséért és ápolásáért.