Látogatás a Mocsáry Lajos Alapiskolában Füleken

Erasmus + felnőtt mobilitási projekt keretén belül 2025 márciusában Szénási Veronika 2 napos szakmai látogatáson (job shadowing) vett részt Füleken, a Mocsáry Lajos Alapiskolában. Mentorai Benko Tünde és Varga Lia pedagógusok voltak. A Meseszó Egyesület által elnyert pályázat címe: Mesékkel és történetekkel a közösségekért - 2024-2-HU01-KA122-ADU-000266521

Olvassátok el Veronika beszámolóját! 

Varga Liát és Benko Tündét 2022-ben ismertem meg a Füleki Meseműhelyben. Alkalmunk volt együtt mesélni, megismerkedhettem a környékbeli fiatal mesemondókkal, részben az ő tanítványaikkal is. Mindketten a Comenius Pedagógiai Intézet és a Hagyományok Háza Hálózat - Szlovákia képzéseinek rendszeres előadói. Órákat tartanak  nyitrai   egyetemen a jövő pedagógusainak. 2023 őszén alkalmam volt részt venni Rimakokován egy 40 órás képzésen, melynek témája a néphagyomány beépítése az oktatásba volt. Varga Lia a népmese, népi ének, népzene témában; Benko Tünde a népi kézművesség témában tartott órákat. Már ekkor megfogalmazódott bennem, hogy ezeket a jó gyakorlatokat érdemes lenne élőben, az iskolai tanórák keretén belül megfigyelni. Nagyon hálás vagyok Kotlár Ildikónak, az iskola igazgatójának, hogy befogadta ezt a projektet. 

A Mocsáry Lajos Alapiskolát 1992-ben alapították Füleken, a Papréti lakótelepen.. Nagy százalékban szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek látogatják. Ennek ellenére rendszeresen felbukkan jó néhány olyan tehetség, akik országos szinten is öregbítik az iskola hírnevét, ügyes sportolók, tehetséges mesemondók.

Varga Lia számára nagyon fontos, hogy segítse a gyerekeket a regionális identitásuk kialakításában. Winkler Márta után vallja, hogy: ,,Az osztály fészek legyen, ne kaloda!’’ A Mocsári iskolában otthonos, barátságos osztálytermek várják a diákokat, ahol a pedagógus nem csak az oktatást és a nevelést, hanem a közösségépítést is a feladatának érzi: ,,A népdalok és a mondókák segítik kifejezni az érzelmeket. A nyelvi hátrányok kezelésére pedig a leghatékonyabb pedagógiai eljárás a mese, a népi játék és a zene. A ritmus és a dallam segíti a nyelvi készségek és a memória fejlődését.’’ Célja a néphagyomány és a modern pedagógia találkozási pontját megtalálni.

Varga Lia számos népdalt és népi játékot gyűjtött. A HHH - Sz adatbázisából a játékokhoz tartozó dalok egy részét az ő énekhangja segítségével tanulhatjuk meg. https://elohagyomany.sk/adatbazisok/nepi-jatekok-adatbazisa/

Benko Tünde kézműves mester, a füleki Motolla Kézműves Baráti Kör aktív tagja. Rendszeresen vezet kézműves foglalkozásokat táborokban, fesztiválokon és több, mint 20 éve kézműves szakkört a munkahelyén. Fő alkotási területei a tojásírás, hímzés és a gyöngyfűzés. 

Mindkét pedagógus évtizedek óta tanít a Mocsáry Lajos Alapiskola alsó tagozatán. Nagy lelkesedéssel, önzetlenül osztották meg velem a tapasztalataikat. 

Az iskolában alkalmam nyílt órákat és szakköröket látogatni. A gyerekek nyelvtan- és fogalmazás órákon is énekeltek egy-egy népdalt, helyet kapott a népi játék, a zene. Sokszor bevált gyakorlatként, jól eltervezve; máskor láthatólag spontán, ahogy a szükség kívánta. A tanulók az évkör aktuális szokásait tekintve meglepően tájékozottak voltak. Lelkesedésük a tanórákon szembetűnő. Részt vehettem egy közös, játékos mesealkotásban is. A gyerekek a megkezdett történethez nem csak szavakat, mondatokat toldottak hozzá - gyakorlott mesemondóként azonnal láttam, hogy belső képekkel dolgoznak, szavakkal képeket festenek. Elhangzott egy számomra is izgalmas kérdés: ,,Hogyan könnyebb a mesét a fejedbe betenni? A mesét hallgatva vagy a szöveget olvasva?’’ A kis mesemondó egyértelmű válasza az volt, hogy sokkal könnyebb a mesét megtanulni, ha valakitől ,,elhallja’’. Szerencsés ez a harmadik osztály, hiszen osztályfőnökük Lia mesei repertoárja kb. 30 meséből áll, saját kis közösségének rendszeresen mesél élőszóban. Diákjai évről évre kitűnően szerepelnek az Ipolyi Arnold Népmesemondó Versenyen. A honismeret órán az alapvető ismeretek átadása mellett, magyar- és szlovák népszokásokról, mesterségekről is tanulhattam. A legizgalmasabb az volt, amikor én magam is megtapasztalhattam a gyerekekkel a közös alkotás örömét. 

Az iskolában jól felszerelt kézműves műhely található, mely lehetőséget ad a gyerekeknek, hogy többféle anyaggal és technikával ismerkedjenek meg. Tünde egy technikán belül is differenciálta a munkát, odafigyelt a tanulók eltérő igényeire, így minden gyereknek lehetősége volt a saját tempójában haladni. A természetes anyagok használata a tanulók környezettudatosságát erősíti.

Alkalmunk nyílt Salgótarjánban a Dornyay Béla Múzeumban megtekinteni a Palócok c. Kiállítást is. Máté György néprajzos - muzeológus tárlatvezetését a Foncsik Énekegyüttes produkciója színesítette. Gömörsíden a Motolla Közösségi Házban megcsodálhattuk a Magyar kézművesség a Felvidéken 2024 c. pályázatra beérkezett kézműves alkotásokat.

Pénteken a meseesten együtt meséltünk Hacsi Annával, aki szintén Erasmus + mobilitás keretén belül utazott Fülekre. Csatlakozott hozzánk a Meseszó Egyesületből Dósa Annamária és a helyi fiatal tehetséges mesemondók közül Bobák Melissa és Mihalovics Zsófia. A pedagógusoknak másnap meseműhelyt tartottunk, Hacsi Anna programjában önkéntesként vettem részt.

A néhány napos szakmai látogatás valójában kevés ahhoz, hogy teljes képet kapjunk egy több évtized alatt kialakított pedagógiai módszerről, mégis nagyon hasznos és tanulságos volt számomra ez a néhány nap.

 Új elképzelésekkel és tervekkel tértem haza. Remélem, hogy a megszerzett tudást az egyesületünk javára fordíthatom majd.