Mesemondás okszitán módra a Sirventes mesemondó közösségénél

Az Erasmus pályázat segítségével jártam a franciaországi Sévérac-d’Aveyron-ban, ahol az okszitán származású történetmesélők a francia államnyelvi közegben védik az eredeti kultúrájukat.

Kik is azok az okszitánok, és hogy kerültek Franciaországba? 

Ennek megértéséhez egy kis történelmi kitekintésre van szükségünk. 

A Római Birodalom bukása után (Kr. u. 476) azokon a területeken, ahol a latin nyelv elterjedt, keveredve az őslakosság nyelvével, latin alapú utódnyelvek alakultak ki. Ezek közül sokat ma is ismerünk pl. olasz, spanyol, portugál és maga a francia is. A történelem úgy fordult, hogy ezen nyelvek beszélőinek országa is lett, vagyis kialakultak királyságok.  

A mai Franciaország területén, az északi részen jött létre párizsi központtal a Francia Királyság, körülötte pedig grófságok alakultak ki, amelyek így-úgy kötődtek a francia király hatalmához. 

A mai ország déli részén is önálló grófságok és egy hercegség alakult ki. 

Ez a fajta különállás a nyelvi különbségekben is megmutatkozott. Mind az északi, mind a déli területen több nyelvi változatot beszéltek. A mai ország közepén, azonban rajzolhattunk volna egy vonalat, amely az „oïl” [oj] és „oc” [ok] nyelvek határát jelenti. A megkülönböztetés abból adódik, hogy az „igen” szót (a mai franciában „oui” [wi]) hogyan ejtették. Ezen nyelvek között olyan jelentős volt (és van) a különbség, mint akár az olasz és a francia között, tehát ezek nem a francia nyelv tájnyelvi változatai. 

A nyelvhasználattal együtt kulturális különbségek is megjelentek. Az „oc” [ok], vagyis az okszitán nyelvhez kapcsolódik pl. a XI-XII. században virágzó troubadour hagyomány.

Azt tudja mindenki, hogy az angol és a francia történelem keresztül-kasul szőtte egymást. A mai Franciaország területének különböző részei, örökösödés és háborúskodás folytán hol az angol, hol a francia trónhoz tartoztak. Ennek a kettősségnek a Százéves háború vetett véget, ami 1453-ban a francia király győzelmét hozta el. 

Ettől fogva teljesedett ki a már korábban elkezdődött francia központosítási törekvés, ami mára az okszitán nyelv kissebségi létét eredményezte.

Tehát az elején feltett kérdésünket, hogy hogy kerültek az okszitánok Franciaországba, úgy kellene inkább feltennünk, hogy hogyan került Franciaország az okszitánok földjére?

Mai tudásunk szerint kb. 7 millió ember beszéli/használja/érti az okszitán nyelvet, és akik még gyerekkorukban a családban tanulták meg, igen erősen kötődnek is hozzá. Szeretnék megőrizni, átörökíteni és fejleszteni.

A Sirventes művészeti szövetkezet tagjai ezen fáradoznak nap, mint nap.

Mivel a programom a mesemondáshoz kötődött, ezért a Sirventes mesemondóitól azt tanultam meg, hogy hogyan építik be a történeteikbe az okszitán nyelvet, olyan módon, hogy azok is értsék, akik nem beszélik csak a francia nyelvet.

2025. március 19. (szerda)

Ez a nap az utazásról szólt. Először Párizs, azután Toulouse repülőn, utána Rodez vonattal, ahová estére érkeztem meg.

Itt Monique Burg várt rám az állomáson. Monique maga is okszitán anyanyelvű mesemondó és előadó. Már első este is sokat beszélgettünk a tevékenységéről.

2025. március 20. (csütörtök)

Délelőtt elkezdtük az Erasmus programmal kapcsolatos munkát. Patricia Pallier-vel beszélgettünk Rodezben, aki az IOA (Institut occitan de l’Aveyron _ Aveyron megyei okszitán intézet) társigazgatója és az okszitán kulturális anyagok gyűjtésének koordinátora. Patricia több, mint három évtizede foglalkozik az okszitán kultúra gondozásával. Nagy nyitottsággal és lelkesedéssel mesélt a helyzetükről, a tevékenységükről és a terveikről. Olyan jól összebarátkoztunk, hogy még ebédelni is együtt ebédeltünk. Az Erasmus program része egy webináriumi beszámoló az utazásról, ami 2025. június 4-én 18h-kor lesz. Ebben részletesen beszélek majd arról, amit Patricia elmondott.

Délután átmentünk Sévérac d'Aveyron-ba, ami Rodeztől kb. 45 perc kocsival. Itt van a Sirventes szervezet, akik voltak olyan kedvesek és fogadtak. Az irodában nagy rendezkedés volt éppen, mert egy héttel később szándékoztak másik irodába költözni. Ezzel együtt volt lehetőségem interjút készíteni Marie Coumes zenész-mesemondóval, arról, hogy ő hogyan válogatja a meséket, milyen módon hívja fel a figyelmet az okszitán kultúra értékeire. A másik beszélgető társam Arnault Labaronne volt, aki a Sirventes művészeti szövetkezet igazgatója. Részletesen beszélt arról a munkáról, hogy milyen módon szervezi a szövetkezet az előadóművészek munkáját. A harmadik riportalanyom Laurie Privat volt, aki bár okszitán leszármazott, mégis felnőtt fejjel kezdett okszitánul tanulni, és vonzódni az elődei hagyományához. Az ő esete nem egyedi, és ennek komoly oka van. A fent említett webináriumon ennek részleteiről is beszélek. 

2025. március 21. (péntek)

A nap első része a Sirventes irodájában telt, ahol Malika Verlaguet mesemondó-előadóművésszel beszélgettem. Malika nem csak mesél, hanem gyerekekkel is foglalkozik. Közösen gyűjtenek történeteket, énekeket, szokásokat. Fontos tevékenység, mert napjainkban is gondot okoz, hogy a gyerekek hogyan tanulják meg az okszitán nyelvet, amikor francia iskolába járnak. Erről a munkáról is fogok beszélni a webináriumon.

Annak az oka, hogy pont ekkor mentem Sévérac-d’Aveyron-ba az volt, hogy ekkor rendezték meg a „La Tuta a Contes” (Mesebarlang) című helyi okszitán fesztivált.  Ennek része a szabad mesélés („nyitott színpad”) ideje, amikor tőlem is kértek mesét. Monique Burg és Malika Verlaguet segítettek felkészülni, ami azért érdekes, mert okszitán módon meséltem franciául, vagyis bele-beleszőttem magyar mondatokat. 

A délutánba még belefért egy másik jó beszélgetés Monique Burg-rel. Az itt elhangzottak is bekerülnek majd a webináriumba.

Még arra is jutott egy kis idő, hogy megnézzem Sévérac d'Aveyron romos várát. 

2025. március 22. (szombat)

Szombaton Clement Chauvet énekes-zenész segítségével egy kis csapat a helyi könyvtárban okszitán énekeket gyakorolt. Engem is kedvesen befogadtak, hogy megnézzem a próbát. Igazi középkorias énekeket hallgathattam okszitán nyelven. 

Dél körül átmentünk egy szomszéd faluba (Saint Martin), ahol a fesztiválnak helyet biztosított a polgármester. 

Egy kis gyülekezés, ebédelés, pakolás, azután Monique Burg tartott egy egyórás bevezető mesemondást és történetmesélést családoknak. Alapvetően franciául mesélt, de bizonyos pontokon bele-beleszúrt okszitán mondatokat is, úgy, hogy azért a történet érthető maradjon, ahogy azt nekem is megtanította.

Ezután a polgármester és Arnault Labaronne hivatalosan is megnyitották a fesztivált.

A megnyitó után Malika Verlaguet mutatta meg, hogy a mesemondó foglalkozásaira járó gyerekekkel milyen helyi történeteket (nem csak meséket) gyűjtöttek. A gyerekekkel közösen adták elő. Nagyon helyesek voltak. A részletek ez alkalommal is a beszámolóból fognak kiderülni.

Aztán egy kis szünet után jött az ú.n. "nyitott színpad", amikor bárki mesélhetett, akinek kedve volt. Több helyi műkedvelő mesemondó mondott történeteket. Nem francia népmesék voltak, hanem vagy műmesék, vagy távol-keleti történetek. Az én magyar mesém is itt hangzott el. Az idegen nyelven való meséléssel kapcsolatban vannak fenntartásaim. Eleinte az volt a terv, hogy magyarul, fordítással mesélek, de végül úgy kérték, hogy mondjam franciául, a fentebb leírt okszitán módon, vagyis magyar betétekkel. A visszajelzések szerint érdekesnek találták.

Az est befejezéseképpen Catherine Ahonkoba, afrikai, de Franciaországban élő mesemondó mesélt.

Utána visszamentünk Sévérac d'Aveyron-ba. Jócskán éjfél után értünk.

2025. március 23. (vasárnap)

Los Revelhets, vagyis ébresztő, ami az ősi tavaszköszöntésből ered. Ez elvileg egy kis énekes, táncos, mesélős körséta lett volna a faluban, és mi föl is ébredtünk, viszont az időjárás nem, mert borús volt és hűvös. Egy kis kávézó elé gyűlt össze a kis csapat, aztán mikor fázni kezdtünk, be is mentünk. Itt hallhattuk a korábban gyakorolt énekeket, többen okszitán mesét is meghallgathattunk, illetve itt újra meséltem én is. 

Aztán átvonultunk egy másik kis kávézóba, ahol ebéd, beszélgetés és újabb mesemondás volt a program.

Utána elbúcsúztunk azoktól, akikkel már nem találkozunk. Kedvesek, nyitottak és közlékenyek voltak. Örültek, hogy valaki érdeklődik a kultúrájuk iránt. Hálás vagyok mindegyiküknek az élményért! Remélem, nem utoljára találkoztunk!

A délután második felében még beszélgettünk Monique Burg-ral. A beszélgetés tartalma szintén része lesz a webináriumnak.

Sok interjú született, de volt, aki nem tudott eljönni. Velük még utólag online bepótoljuk a riportot.

Készültem az ottaniaknak egy kis bemutatóval a magyar mesemondásról, de nem sokan tudták volna meghallgatni az időpont miatt, úgyhogy az lett a megállapodás, hogy azt is online tartjuk majd.

Nagyon jó volt, érdekes volt, hasznos volt! Köszönöm mindenkinek!

2025. március 24. (hétfő)

Ezen a napon délelőtt lett volna az az előadás, ami a magyar népmesemondásról szól, de ahogy már írtam, erre majd az online térben kerül sor. Így viszont korábban elindultam Toulouse-ba, és volt egy kis időm nézelődni meg ebédelni. Azután este átrepültem Párizsba, ahol egy barátomnál megaludtam.

2025. március 25. (kedd)

Reggel felszálltam a pesti gépre, és kora délután hazaértem.

2025. április 8. (kedd)

A kinti tartózkodásom alatt több interjút készítettem ugyan, de nem sikerült mindenkivel találkozni. Catherine Serve-vel, aki a Sirventes programszervezője még az utazás előtt felvettük a kapcsolatot, és úgy terveztük, hogy leülünk beszélgetni, de Catherine végül nem tudott eljönni a rendezvényre, úgyhogy a beszélgetést online pótoltuk. Az ő tapasztalatairól is lesz szó a webináriumon.

2025. április 29. (kedd) 18h-19h 

Webinárium francia nyelven: 

„Style hongrois de narration des contes” (Mesemondás magyar módra)

Ez az előadás lesz a helyszínen elmaradt bemutató pótlása online formában.

2025. június 4. (szerda) 18h-19h

Webinárium magyar nyelven: 

Hogyan mondanak mesét az okszitánok olyanoknak, akik nem tudnak okszitánul? Miért fontosak a kulturális gyökereik?

Összefoglaló, bemutató a Sirventes művészeti szövetkezetnél tett látogatásról, és arról, hogy az okszitán kisebbség mit tesz azért, hogy a saját nyelvét és hagyományát fenntartsa.