Mesemondó találkozó Bergendóciában

Dócban, azaz BergenDÓCiában a levendula, és a mese csalogatta be a látogatókat a Levendulaünnepre idén júniusban.

Mesekocsmával hangolódtunk szombat este a könyvtár udvarán, s mivel nincs kocsma a faluban, azt ittuk, amit hoztunk (de nem maradtunk szomjan, kóstoltuk már az idei első levendulaszörpöt, s butykos is előkerült jóféle pálinkával: )

A Meseszó egyesület mesemondói serény karmozdulatokkal kísérve felnőtteknek, és a szúnyogoknak is mondták a mesét a már mondhatni törzsközönségnek… Bizony a mesekocsma jó híre szájról szájra száll.

A másnapi ünnepen a levendulaillat mellett örömzenélés volt Bergerné Wilk Halina csapatával, akik, gongokkal, hangtálakkal hívogatták a vendégeket a levendulamezőre. Egy mese is kapott ott zenei kíséretet, s aki oda betért, feltöltődve, lelazulva, „hangfürödve” távozott.

Délután a finom csülkös lecsó, vagy levendulás lángos után megérkeztek a vajdaság legjobb mesemondói Szabados Valéria kíséretében, mesélt nekünk Nagy Abonyi Szabolcs, aki idén a Kálmány Lajos Népmesemondó Versenyen elnyerte nemcsak az Aranyalma-díjat, hanem a Borbély Mihály díjat is. Idén a Vajdasági és hazai mesemondók találkozójának díszvendége Erdélyből, Ördöngösfüzesről érkezett: Hideg Anna néni meséi is elvarázsoltak mindenkit a dóci könyvtár udvarán.

Jókedvűen szállt a mese szájról szájra, s közben Anna néni dalra is fakadt Horsa István és leánya Borcsa zenei kíséretével.

Új mesemondó kapcsolatok, barátságok szövődtek, s hiszem ezek tovább élnek, s legkésőbb jövőre ismét találkozunk, együtt mesélünk majd a III. vajdasági és hazai mesemondók találkozóján, a levendula bűvkörében, BergenDóciában.