Országos népmesekonferencia – 2022

Szeptember 22-én a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár látta vendégül a Magyar Olvasástársaság (HUNRA) idén már 18. alkalommal megrendezett népmese-konferenciáját, amelynek célja az volt, hogy a bemutassa, hogyan talál magának helyet a népmesemondás a megváltozott körülmények között legyen az az online tér, a mesekocsma vagy éppen a könyvtár.

A közel 80 résztvevő a délelőtt során a népmese szakavatott értőitől hallhatott előadásokat, amelyekből szépen kirajzolódott egy ív: mindannyian a mesemondó szemszögéből közelítették meg a mesemondási alkalmat, arra kerestek választ, hogyan birkózik meg a mesemondó a hagyományostól eltérő helyzetekkel, hogyan tudja rabul ejteni a mesélő a közönségét.

Boldizsár Ildikó 1996 óta foglalkozik meseterapiával, nevéhez fűződik a Metamorphoses Meseterápiás Módszer megalkotása. A konferenciára „meselátó szemeket” hozott – mesét hallgató gyermekek képeiből összeállított kisfilmmel szemléltette a mesehallgatás transzállapotát, azt a különleges hatást, amit a jó mesemondó tud előidézni hallgatóságában, azt a pillanatot, amikor a mese megszületik. Előadásában kitért arra, hogy a mesemondó miként nyit kaput a belső világok felé, majd a mese végén, hogyan zárja be ezeket a kapukat. A terapeuta – aki nem annyira gyógyító, mint inkább kísérő – feladata, hogy a mesehallgatást követően visszavezessen a kapuk mögé, hogy az önreflexió segítségével változásokat idézzen elő, reményt adjon és bátorítson, végeredményként mindez gyógyuláshoz vezethet.

A Hagyományok Házából érkezett Sándor Ildikó mesélő, néprajzkutató az offline és az online mesemondás különbségeiről, a közönség nélküli mesemondás lehetséges avagy lehetetlen voltáról beszélt előadásában. A mesemondás kommunikációs helyzetét elemezve kiemelte, hogy mennyire fontos volt a hagyományos mesemondói közösségekben a közös tudás, amire a mesemondó is építhetett, és mindezt milyen nehéz ma megteremteni egy sokfelől összegyűlt közönség esetében, vagy akár az online térben. Minden mesemondás a mese újraalkotása, s bár a mesemondók is különböznek – vannak, akik reproduktív módon mondják mindig ugyanúgy, és vannak, akik Mozartként alkotják újra elemeiből a mesét – végeredményben a mese az egyes mesehallgatóban konstruálódik, így annyiféle befogadás van, ahány hallgató. A régi mesemondók eszköztárát felidézve példákat hozott arra, hogy miként lehet az intenzív, fókuszált mesefigyelmet megteremteni akkor is, ha nincs jelen a közönség. Rostás Mihály például stúdiófelvételek alkalmával hallgatóság hiányában magától kérdezett, s magának felelt. Ámi Lajostól pedig azt tanulhatjuk, hogy a mesemondó humora milyen sok eszközből táplálkozhat, még a legmodernebb dolgoknak is helyük van a mesében, ha az segít elvarázsolni a hallgatót.

Pintér Zsolt a Meseszó Egyesület alelnöke, turai mesemondó nemzetközi kitekintésében bemutatta a 27 országból 96 tagszervezetet tömörítő Európai Történetmesélők Szövetségét (FEST), amelyben jól megférnek egymás mellett a szórakoztatást középpontba helyező előadóművészek és az alkalmazott történetmesélők. Példák hosszú sorát hozta arra, hogy milyen mesemondó, történetmesélő kezdeményezések találkozhat a figyelmes szemlélő Európa szerte, olyanokkal, amelyek a hagyományos kereteket szétfeszítve a legkülönbözőbb terekbe viszik be a mesélést. Írországban nemzeti manómúzeum működik, ahol éjjelente horror meséket mondanak felnőtteknek, Svédországban a Legendák Földje ad lehetőséget arra, hogy a mesékkel, legendákkal azok természetes élőhelyén az erdőben találkozzanak a mesehallgatók, míg Franciaroszágban Abbi Patrix „kamu” történetei hozzák izgalomba a párizsi polgárokat. Mindezt a gazdagságot 2023-ban a magyar meserajongók is megtapasztalhatják, mivel a Csűrdöngölő Kulturális Egyesület rendezi Veszprémben a FEST éves konferenciáját, és ehhez kapcsolódóan június 16-17-ig a meséké lesz a főszerep Európa Kulturális Fővárosában.

A Csipkés család mesemondó generációiról szóló Varga Norberttel közösen írt könyvét Klitsie-Szabad Boglárka mutatta be. Az arlói cigány családban több generáción keresztül élt – és él a mai napig – a mesemondás hagyománya. A szerzők kitartó kutatómunkájának köszönhetően sikerült feltérképezni a család mesélőinek történeteit, és azokat a mesemondási helyzeteket, tevékenységeket, amelyekhez a mesék kapcsolódtak. Vidám és tragikus történetek során keresztül kapott a hallgatóság képet arról, hogy a 20. századból a 21.-be lépve milyen döntéseken, élethelyzeteken keresztül száll a mese szülőről gyermekre majd unokára.

A népmese-konferenciát Rácz Anikó a berettyóújfalui Bodorka Népmesepont munkatársa indította útjára mesélésével, az ő meseillusztrációiból nyílt kiállítást nyitotta meg az ebédszünetet követően és a délutáni szekciók előtt a könyvtár második emeletén Kovács Marianna a Magyar Olvasástársaság tanácstagja, a Meseszó Egyesület elnöke.

Délután négy szekcióban ismerkedhettek meg a konferenciára látogató pedagógusok, könyvtárosok, szakértők a mesemondás módszertani sokszínűségével. Hajós Erika segítségével rajzos könyvtári meseutat tervezhettek a műhelyen résztvevők, Kovács Marianna a mesetábor szervezésének rejtelmeibe nyújtott betekintést, Draskóczyné Szabó Noémi ahhoz adott ötleteket, hogyan lehet a pedagógiai munkába integrálni az élőszavas mesélést, Csörgei Andrea pedig a papírszínház és az élőszavas mesemondás kapcsolódási pontjait kereste a közönséggel közös munkájában.

A konferenciát követően az Avas oldalában a Bortanyán folytatódott a kötetlen beszélgetés táncházzal, mesekocsmával kivilágos kiviradtig.