Legfrissebb cikkeink

„Melyiket mondjam: A gyöngyöst vagy a rőföst?” – kérdezte mindig nagymamám,
azokon a téli estéken, és a meggyszedéseken, amikor már fáradt volt mesélni, de nevettetni
még szeretett volna. Mi, gyerekek – de lehet, hogy a felnőttek is – gyűlöltük ezt a kérdést,
hiszen tudtuk, nem lesz belőle „igazi mese”. Akkor még nem sejtettem, hogy…

Az improvizatív, élőszavas mesemondáshoz (tehát amikor nem bemagolt szöveget
mond a mesemondó) két dolog mindenképpen szükséges: egyvalaki, aki mondja, és legalább
egyvalaki, aki hallgatja a mesét.

Jelen cikkben a Magyar folklorisztikának egy olyan eseményről szeretnék írni, amely
nemzetközi szinten egyedülálló, és a mai revival mesemondók 1 szempontjából is nagy
jelentőséggel bír.
2018 novemberében jelentős tudománytörténeti pillanatnak lehettünk tanúi Budapesten.

A magyarországi mesemondás és történetmesélés színterét közelebbről megvizsgálva érdekes
kettősséget találunk. Egyrészt a magyar folklór csodálatos mesemondói hagyománnyal
büszkélkedhet, és a magyar mesekutatás is világhírű., másrészt a nemzetközi színtéren
már évtizedek óta működő mesemondó mozgalom, vagy más néven a revival
mesemondás jelensége csak nemrégiben kezdett gyökeret ereszteni hazánkban.

Immáron második éve látogatjuk meg a Meseszó Magyar Szövegfolklór Egyesület tagjaiként a Szent Damján Tábort. Idén, 2018.08.08-án, egy szerdai napon utaztunk el ebrecenbe azzal a céllal, hogy meséket mondjunk. Egy – egy magyar népmesével, egy-egy öleléssel, és bár rövid időre, de számos boldog mesei-élménnyel igyekeztünk gazdagítani a táborozók nyaralását.